Ha macsó vagy, száguldj végig a városon százhússzal, hogy a járókelőket kitörje a frász, a zsaruk ne érjenek utol, az autósok meg kapjanak dührohamot az irigységtől. Térjen ki előled mindenki, még a szirénázó mentőautó is, mert jössz te, az aktuális szépfiú, az újkori szuperhős a szuperjárgányodon, alkohol megerősítésű szuperbátorságoddal. Kit érdekel, hogy a tűzoltókocsik hosszú sora siet katasztrófát megelőzni, és miattad vesztegelni kénytelen? Kit érdekel, hogy a nyugdíjas anyó nehezen vánszorog át a zebrán, és riadtan elácsorog fél napig is, míg átmerészkedik a túlpartra? Kit érdekel, hogy sebességkorlátozó akcióban strázsálnak a rendőrök a gyanús pontoknál? Büntetés? Egy-két ezres nem számít, legyen a zsarunak is jó napja egyszer. Ha macsó vagy, nyakald a pálinkát meg a sört a nagy melegben, aztán ülj a törhetetlen kocsidba, te úgyis megúszod.

A kisfiú, az a nyolcéves, akit nekiszorítottál a csodakocsiddal a kerítésnek, az nem ússza meg. Neki nincs befolyásos apukája, aki szemtanúkat fizet le, hogy ne lássanak semmit. Neki nincs pénzes apukája, hogy csodaműtétet finanszírozzon. Neki átlagos apukája van, még a tolókocsira is gyűjtenie kell.

A kisfiú, az a nyolcéves, akit elütöttél, felnőtt korában nem száguld majd százhússzal végig a városon  törhetetlen szuperautóban. Az ő kocsija csupán egy szék, két nagy kerékkel, abba ültetik majd bele, és letakarják pokróccal, ami a két lábából megmaradt, hogy senki ne meressze szemét arra a nyomorék testrészre. A kisfiú, az a nyolc éves összerezzen majd minden nagyobb autó láttán, és álmában focilabdát rugdos a zöld gyepen.

Érdekel is téged. Hiszen te macsó vagy, nem ember.